Te bölcsességet szomjazó ember, ezek voltak tehát okai a régi államok bukásának. Bárhova nézzek, bármelyik irányba lépjek, a gyarapodásnak és pusztulásnak, a haladásnak és bukásnak mindenütt ugyanazon alapelvei tűnnek fel előttem. Ahol hatalmas nép és virágzó ország van, ott az alkotott törvények egybe vannak forrva a természet törvényeivel; ott a kormány szabadságot enged a tehetségnek és egyforma biztonságot nyújt mindenki személyének és tulajdonának. Ellenkezőleg, ahol a birodalom pusztulásnak indult, ott a törvények hiányosak és tökéletlenek, vagy a züllött, lelkiismeretlen kormány által lábbal tiportatnak.
Midőn a nemzetek gyermekkorában az emberek erdőkben éltek, mindnyájan egyenlő szükségnek alávetve, egyenlő tehetséggel felruházva, erőre is mindnyájan egyformák voltak. A társadalmak alakításánál ez az egyenlőség nagy előnyükre szolgált, mert minden egyes embert függetlenné tett a másiktól; egyik sem volt a másik rabja; egyiknek sem jutott eszébe, hogy úr legyen. Az új ember nem ismerte sem a szolgaságot, sem a zsarnokságot, és miután élete fenntartására elegendő eszköz birtokában volt, nem volt szüksége másoktól kölcsönözni. Nem tartozott senkinek, de nem is követelt senkitől; a mások jogait saját jogai után ítélte meg; világos fogalmai voltak a jogról és az igazságról; mesterséges élvezeteket nem ismerve, csupán életszükségleteire vágyott. Kezének munkája által túlbőséget teremtett, a bőség előidézte a népesedést; megteremtette a különböző művészeteket, és a számos lakostól borított föld tartományokra oszlott.
A népek jelleme visszatartóztatta a zsarnokságot, és a függetlenséghez szokott ember saját ereje tudatában kevés szükséget érzett.
Miután az államok egy közös helyre szorultak, a sűrű érintkezés által lehetetlen volt egyiket a másik által elnyomni; érdekeik tiszták és egyszerűek voltak. Szükséget sem éreztek, mert mindannyian birtokosok és mezei munkások voltak.
Ha tehát viszálykodások keletkeztek, azokat családok és felekezetek egyenetlensége okozta; a peres érdekek a nagyszámú népek érdekeivel voltak közösek. Az idegen megtámadásától való félelem minden viszályt és indulatot féken tartott; ha egy felekezet magát elnyomottnak érezte, nyitva volt előtte az egész világ, ahol egyszerű igényeit egyformán kielégíthette, ezért kivándorolt, és függetlenségét más helyre vitte magával.
A hajdani államok sok olyan eszköz birtokában voltak, melyek jólétet és hatalmat biztosítottak neki, és miután jólétét mindenki hazája alkotmányában találta meg, tehát élénken részt vett annak fenntartási munkájában. Ha hazáját idegenek támadták, személyes érdeke kísérte őt a harcba; saját házát és hazáját kellett védelmeznie, és saját ügyei iránti buzgalma hazája iránt is buzgalmat ébresztett.
Miután a közügyek terén elkövetett hasznos cselekedetek nyilvános elismerést és köszönetet nyertek, mindenki igyekezett hasznossá lenni. Az önszeretet tehát sokszorosította az észtehetséget és a polgári erényt.
A polgárok adózásából hadseregek és közalapítványok keletkeztek, a szabad földön mindenki birtokos volt; a birtokfelosztás lehetetlenné tette a fényűzést, és megvédte az erkölcsi tisztaságot. Mindenki maga művelte földjeit, a szorgalommal művelt földművelés gazdag aratást hozott; a gazdag aratás közjólétet idézett elő, ami után a népesség is gyorsan szaporodott és csakhamar a legmagasabb fokra emelkedett.
A föld bőséges termése szükségessé tette a kereskedelmet; a kereskedelem előidézte az ügyesebb hasznát és a haszon szaporította az élvezeteket.
A jó kormányzat előnyével az az előny is szövetkezett, hogy a forgalomra kiválóan alkalmas helyekkel rendelkeztek, melyek ennélfogva a kereskedelem virágzó raktáraivá és a kormány hatalmas székhelyeivé váltak. A Nílus és a Földközi-tenger, a Tigris és az Eufrátesz partjain India és Európa felhalmozott kincsein egymásután számos pompás fővárost teremtettek.
A meggazdagodott népek fölöslegüket közös és nyilvános hasznos munkákra fordították, és ez az építkezések korszaka, melynek fenségén és pompáján csak ámulni tud a szellem. Tyrus kútjai, az Eufrátesz gátjai, Média földalatti csatornái, Palmyra vízvezetékei, ama templomok, amaz oszlopcsarnokok mind abban a korban épültek. És ezek a felbecsülhetetlen művek nem nyomták el a nemzeteket, mert ezek a szabad és lánglelkű polgárok vállvetett munkáinak eredményei voltak.
Így emelkedtek föl a régi idők államai, mivel azokban a társadalmi intézmények tökéletesen egyeztek a természet törvényeivel. A szabadság, a személy és a tulajdon biztonsága fejlesztette a képességeiket és teljes mértékben érvényesítette az önszeretetüket.
