Üdvözöllek titeket, elhagyott romok, szent sírok, néma falak! Hozzátok küldöm kérdő szózatom, lelkemnek hő imáját. Igen, míg a nagy tömeg borzalommal riad vissza látványotoktól, addig az én szívemben ezer gondolat és érzelem ösztöne ébred! Mennyi hasznos oktatást, mennyi megható és megrendítő elmélkedést kináltok a léleknek, ki bennetek olvasni tud. Amikor még a föld némán tűrte a zsarnokok igáját, ti fennszóval hirdettétek a soha el nem muló örök igazságot, amelytől ők féltek és undorodtak; összevegyítve a király hulláját a rabszolga porával, bizonyítva az egyenlőség szent tanát. Mint a szabadság zarándoka zárkóztam csendes körötökbe és láttam kikelni sírjából annak szellemét, és amit remélni sem mertem volna, röptét új életre támadt honom felé vette!
Szent sírok! Mily hatalmas erő lakozik bennetek! Rémjei vagytok a zsarnokoknak, és titkos borzalommal mérgezitek meg bűnös élvezeteiket! Messze kerülik ők a ti megvesztegethetetlen világotokat és távol tőletek hivalkodnak palotáik kevélységével! Ti megbüntetitek a hatalmas elnyomót, elraboljátok a kincseket a telhetetlen zsarnoktól és megboszuljátok a gyengét, kit ő kifosztott! Jóvá teszitek a szegények kifosztatását azzal, hogy ronggyá süllyesztitek a gazdagok pompáját! Minden bölcsesség és életcél bennetek van!
A gondolkodó és eszes ember jól tudja, hogy mindent a ti kebleteknek kell visszaadni, és óvakodik magát üres nagysággal és haszontalan kincsekkel terhelni; hanem megőrzi szivének méltányosságát és pályáját azzal végzi be, hogy jól felhasználta élete perceit és hasznát látta a sok jónak, mellyel a gondviselés megáldotta őt. Ti csillapítjátok a lázas élvezetszomjat, mely elkábitja az érzékeket; ti nyugalmat adtok a léleknek a szenvedélyek ellen folytatott küzdelemben, felülemelitek az alacsony előnyökön, melyek gyötrik a nagy tömeget és csak azon szellem, ki a ti dombjaitokról szemléli az idők és népek küzdelmét, fejlődhet magasabb érzelmekre, csak abban fogamzhat meg az erény és hírnév!
És ha majd az életnek álma letelik, mi haszna marad az általa okozott megrázkódtatásoknak, ha a sikernek semmi nyomát se hagyja hátra! Dicső romok! Hozzátok térek vissza, hogy bölcsességeteket jobban felfoghassam; meghuzódom békés magányotokban, hogy távol a leverő szenvedélyek szinterétől, emlékeimben szerethessem az emberiséget és foglalkozhassam szerencséjével, mert az a gondolat, hogy az emberiség boldogságát én is siettetem, boldoggá fog tenni engemet.
