Az elmúlt években hazám, Magyarország, egy kis közép-kelet európai ország, felkeltette az amerikai közvélemény figyelmét, különösen azokét, akik a politikai jobboldalon állnak. Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével Magyarország kormánya egy amolyan “Pat Buchanan stílusú” konzervatívizmust képvisel, mindenekelőtt hangsúlyozva a magyar családok érdekeit, ellenállva az olyan nemzetek feletti politikai hatalmaknak, mint az Európai Unió föderalista bürokratái, a Soros György által finanszírozott globalista szervezetek, a tömeges bevándorlás és a nemzeti szuverenitásra leselkedő egyéb fenyegetések. Orbán Viktor félreérthetetlen jobboldali szuverenitizmusa és beavatkozás ellenes, békepárti külpolitikája értékes tanulságokat és inspirációs pontokat kínál az amerikai jobboldal számára. Azonban, mint minden állam, Magyarország is távol áll attól, hogy tökéletes modell legyen; így az amerikaiaknak óvatosnak kell lenniük, amikor megpróbálnak tanulni tőle.
Rágalmak eloszlatása
Először is, sajnos elkerülhetetlen megemlíteni és eloszlatni legalább néhányat a leggyakoribb rágalmak közül, amelyeket a baloldaliak terjesztenek a fősodratú nyugati média felületein. Magyarország vezetőjét, Orbán Viktort gyakran ábrázolják Oroszország elnöke, Vlagyimir Putyin bábjaként, egy olyan narratíva részeként, amely kényelmesen figyelmen kívül hagyja a régió geopolitikai valóságát. Bár Orbán jó diplomáciai kapcsolatokat tart fenn Oroszországgal - ahogy sok más ország is teszi -, azt sugallni, hogy Putyin bábja lenne, éppoly’ megalapozatlan, mint amilyen a Trump-Oroszország álhír volt.
A valóság az, hogy egy jelentős, történelmi kisebbség, mintegy 125,000 magyar él a Kárpátalján, egy területen amelyet igazságtalanul csatoltak el Magyarországtól az első világháború után, és jelenleg az ukrán rezsim megszállása alatt áll. Mint bármely józan ember rájöhet, Orbán érthető módon gondoskodik arról, hogy az orosz tüzérség és légierő ne támadja a népét. Ráadásul Magyarország már a kommunista idők óta függ az Orosz földgáztól, mely tényt Orbán igyekszik megváltoztatni. Orbán, mint Magyarország miniszterelnöke, nem Ukrajna vagy az Európai Unió vezetője, és így elsősorban a saját népe jólétéért felelős és teljesen igaza van, amikor visszautasítja a nyugati baloldal azon abszurd követeléseit Washingtonból és Brüsszelből, hogy teljesen megszakítsa diplomáciai kapcsolatait Oroszországgal.
Továbbá, bár Orbán megtagadhatta volna, hogy menekülteket fogadjon be Ukrajnából, egy olyan országból, amely évtizedek óta terrorizálja magyar kisebbségét, úgy döntött, hogy menedéket nyújt az ártatlan civileknek, akik menekülni próbálnak ebből a háborúból. De természetesen szinte senki sem adott neki elismerést a cselekedeteiért. Ahogyan Paul Gottfried helyesen megjegyezte:
A média keveset mondott a világ "legnagyobb demokráciájáról," Indiáról, amely szintén energiát vásárol Oroszországtól, és feltűnően semleges marad az orosz-ukrán konfliktusban. Ennek a felháborodásnak jó oka van. Mivel India túlnyomórészt nem keresztény, kívül esik a Nyugaton, és viszonylag sötétbőrű lakossággal rendelkezik, a média nem fogja ugyanazzal a “politikailag korrekt” mércével megítélni ezt az országot, mint egy nem ‘woke’ nyugati államot.
De Orbánt, mint egy fehér, keresztény ország vezetőjét, természetesen más normák szerint ítélnek meg; de mi ez, ha nem fehérellenes rasszizmus?
Orbán sikere
Orbán Viktor sikeres választási győzelmei nem hagyhatóak figyelmen kívül. Képessége, hogy megértse az átlagemberek aggodalmait és vágyait, hajtóerő hosszú politikai karrierje mögött. Ráadásul a választási győzelmei után képes volt jelentős reformokat végrehajtani.
2010-es hivatalba lépése óta Orbán gyorsan helyreállította a közrendet a szociáldemokraták által okozott káoszból. Igazságosabb és ésszerűbb egykulcsos adót vezetett be, mint a korábbi "progresszív" adópolitika, amely a sikert büntette. Orbán kormánya adókedvezményt is bevezetett a huszonöt év alatti fiatalok számára, valamint azoknak a családoknak, akik több gyermeket nevelnek. Ezenfelül, kerítést épített az ország déli határára, hogy távol tartsa a Közel-Kelet és Afrika felől érkező tömeges megszállókat. Bár óriási nemzetközi támadásokat kapott miatta, Orbán nem futamodott vissza attól, hogy szembeszálljon olyan befolyásos személyekkel, mint Soros György, akinek a baloldali NGO-k finanszírozása mérgező beavatkozás volt Magyarország belügyeibe. A háború kérdésében Orbán következetesen a “Magyarország mindenek előtt” álláspontot képviseli, békét hirdetve, és távol tartva országát az orosz-ukrán konfliktustól, nem küldve katonákat, fegyvereket vagy lőszereket. Emellett az Európai Unió parlamentjében Magyarország gyakran volt egyetlen vétózó a népét sújtó gazdasági szankciók ellen. Mindemellett, Orbán kitiltotta az LMBTQ propagandát az iskolákból, még mielőtt igazán elkezdődhetett volna a “drag queen story hour.”
Orbán kormánya hatékonyan megszerezte a hatalmat, azáltal, hogy felismerte az átlagemberek aggodalmait, és nyíltan rámutatott, kik az ellenségek: többek között baloldaliak, szocialisták, az Európai Unió bürokratái, Soros által támogatott NGO-k, és háborús uszítók. Így a baloldal ellen hatalmát felhasználva Orbán olyan közpolitikai döntéseket hajtott végre, melyek a nemzeti szuverenitás bajnokává emelték.
Csak óvatosan
Bár az Orbán alatt elért sikerek nem alábecsülendők, az amerikai jobboldalnak elővigyázatosnak kell lennie, mielőtt egy hibátlan modellként átvenné. Mint bármely nemzetnek, Magyarországnak is megvannak a maga kihívásai és hiányosságai, amelyek közül sok a kommunista múltjából és az azt követő szociáldemokratákból származik. Mivel Orbánnak meg kell felelnie a játék szabályainak - azaz, egy demokráciának -, egy olyan népnek kell tetszenie, amely a szocializmusban nőtt fel; így gyakran, bár valószínűleg érti, hogy néhány politikai döntése káros a gazdaságra, választásokat kell nyernie a reformok végrehajtásához, és ezért rossz gazdaságpolitikai törvényeket is el kell fogadnia, a magyar közvélemény kielégítésének érdekében. Mindazonáltal a magas adók, a masszív bürokráciák, az infláció, a gazdasági szabályozások, az árkontrollok, az állami támogatások, a protekcionista kereskedelmi szabályozások és a zöld energia népszerűsítése mind olyan dolgok, amelyek léteznek Orbán alatt, és jelentősen rontják a gazdasági jólétet.
Továbbá Magyarországon szélsőségesen szigorú szabályok vannak a fegyvertartásra és gyakorlatilag lehetetlen engedélyt szerezni önvédelem céljából való fegyverviselésre. Ráadásul Orbán kormánya sajnos elfogadott egy új közoktatási törvényt is, amely széleskörűen szabályozza a magániskolákat, gyakorlatilag betiltja az otthontanulást, és négyéves kortól kötelezővé teszi az óvodát.
Tanulni egymástól
Magyarországot politikai modellként figyelembe véve, az amerikai jobboldalnak fel kell ismernie mind a pozitív, mind a negatív aspektusait. Orbán stratégiai megközelítése a politikához és képessége érdemi reformok végrehajtásához, amelyek megvédik Magyarország szuverenitását és identitását a globális baloldali hegemóniától, értékes tanulságokat kínálnak. Azonban a magyar kormány minden aspektusának vakon való másolása rövidlátó lenne. Az amerikaiaknak válogatniuk kell, inspirációt merítve Orbán sikereiből, miközben ébernek kell maradniuk azokkal a közpolitikai döntésekkel szemben, melyek aláássák a szabadságot és a jólétet.
Ezenkívül Magyarország is profitálhatna az amerikai jobboldal megfigyeléséből, különösen a paleolibertáriusoktól, olyan területeken, mint a szabad piacgazdaság, az őszinte pénz, a fegyvertartás jogának fontossága, valamint a szülők szuverenitása gyermekeik oktatása felett. Egymástól tanulva mind a magyar, mind az amerikai jobboldal jelentős előnyökhöz juthatna. Annak érdekében, hogy mindkét fél csak a jó dolgokat tanulja el egymástól, és ne a rosszakat, létfontosságú Cézáreai Nagy Szent Vazul szavait szem előtt tartani. Intőszózat fiatal férfiaknak a hellén irodalom helyes használatáról című művében Szent Vazul irányt mutatott a keresztény ifjúságnak arról, hogy olvassanak-e irodalmat pogány forrásokból, például a nagy görög filozófusoktól. Szent Vazul azt mondta nekik, hogy tegyék ezt, de óvatossággal, hogy csak is a jót vegyék át, és hagyják ott a rosszat:
Most tehát, mindannyian, mint a méhek, használjuk ezen írásokat, mert a méhek nem látogatnak meg minden virágot megkülönböztetés nélkül, sőt nem is igyekeznek azon virágokat teljesen magukkal vinni, amelyekre letelepednek, hanem inkább annyit vesznek fel, amennyire szükségük van, és a többit ott hagyják. Tehát mi is, ha bölcsek vagyunk, vegyük ki a pogány könyvekből azt, ami nekünk megfelel, és ami igaz, és csakúgy, mint a rózsák válogatásakor kerüljük a tüskéket, ezen írásokból is mindent összegyűjtünk, ami hasznos, és vigyázunk a károssal.
Összefoglalva, Magyarország Orbán Viktor alatt egy meggyőző esettanulmányt nyújt az amerikai jobboldal számára, amely bemutatja a jobboldali szuverenitáspárti populizmus erejét. Azonban bölcsességgel kell megközelíteni a magyar modellt. Magyarország és az amerikai jobboldal kapcsolata Szent Vazul tanácsának bölcsességét tükrözze a görög irodalom használatáról. Ahogyan a méhek szelektíven gyűjtik a nektárt a virágokból, az amerikaiaknak is szelektíven kell átvenniük azokat az elemeket a magyar modellből, amelyek egyeznek az elveikkel és céljaikkal, miközben ügyelnek azokra, amelyek károsak lehetnek. És mi, az Osztrák Iskola követői és paleolibertáriusok, készen kell állnunk arra, hogy rámutassunk, ha jobboldali barátaink éppen “mézzel mérget” készülnek elfogyasztani. Így az amerikai jobboldal sikeresen haladhat tovább a szebb jövőért vívott küzdelmében, a bölcsesség és megfontoltság vezetése által.
