Pénteken Ferenc pápa egy különleges beszédet tartott a COVID-19 világjárvány végéért mondott ima mellett. A kietlen Szent Péter tér látványa az esős éjszakban illett a szentatya szavaihoz:
Sűrű sötétség lepte be tereinket, utcáinkat, városainkat; elhatalmasodott életünkön, süketítő csenddel és lehangoló ürességgel töltött meg mindent, megbénítva mozgásunkat: ezt érezni a levegőben, észrevehető a mozdulatokban, látható a tekintetekben. Megrémülve és eltévedve találjuk magunkat.
Az 1522-es pestisjárvány idején Rómában körbevitt és most kiállított „pestis”-feszület különlegesen nyomatékosította az imát, hiszen az olaszországi, és főleg a lombardiai kivételesen nagy halálozási arány miatt a járvány modern pestisnek tűnik. Néhány barátom szándékosan nem utazott vissza a városába, nehogy megfertőzzék idős szüleiket, és elszigetelve töltötték az elmúlt négy hetet a szobájukban. A politikai nézeteinktől függetlenül mindannyian azt kívánjuk, hogy ez a helyzet gyorsan véget érjen. Azonban mialatt a legtöbben a koronavírus „legyőzésére” szenteljük szinte minden figyelmünket, előkészítjük a terepet a kormányaink korlátlan autoriter intézkedéseinek.
A legtöbb állami tisztviselő nem saját indíttatásból vetette ki ezeket az intézkedéseket egy olyan lakosságra, ami teljesen elutasítja a polgári szabadságuk megcsonkítását. Épp ellenkezőleg, néhány politikus attól félt, hogy túl gyengének fognak tűnni, ha nem támogatják eléggé a lezárásokat. Félreértés ne essék, a nyilvánosság széles körben támogatja az államok által kirótt korlátozásokat, ahogy azt például a bajor miniszterelnök – aki elsőként vezetett be szigorú korlátozásokat – egekbe szökő népszerűsége mutatja.
A pánikalapú kormányzás könnyedén válhat a korlátlan államhatalom modern formájának alapjává. Ahogyan Lord Acton megjegyezte:
Amikor egyetlen meghatározott dolgot tesznek az Állam legfőbb céljává … az Állam arra az időre elkerülhetetlenül abszolúttá válik.
Most a közegészség – ami eddig is népszerű téma volt a modern abszolutisták körében – az az egyetlen meghatározott dolog. A politikusok és a feltörekvő politikusok az érintett nyugati országokban azért panaszkodnak, hogy mennyire képtelen elbánni az egészségügyi rendszer ezzel a kivételes helyzettel, mivel az állam nem költött elég pénzt, így még több állami költekezést, még több adót és államadósságot követelnek annak finanszírozásához. A koronavíruson kívül vannak más fertőző betegségek is, szóval miért is ne használják a vészhelyzeti hatalmat arra, hogy azoktól védjék a lakosságot? A népesség fogékony lesz erre az érvre. A COVID-19 talán olyan jelszóvá fog válni, mint a „9/11” vagy a „Bataclan,” amit mindig elő lehet venni, hogy kiterjesszék az állam hatalmát a polgárok élete fölött.
Fontos észben tartani, hogy a jelenlegi állami beavatkozásokat legitimálják a szavazók. A félelem és a vágy arra, hogy megszabaduljanak az egyéni felelősségtől – ami velejárója a döntésnek arról, hogy megváltoztassam-e az életmódomat, vagy ne – jelentős mértékben elősegítették ezt a káoszt.
Ferenc pápa Márk evangéliuma 4:37-41 köré építette a beszédét:
Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?
A szentatya megjegyezte, hogy a tanítványok helyzetében találjuk magunkat, akiket hirtelen ért a csapás. És krízis idején az emberek természetes módon a vezetőikhez fordulnak. A tanítványok vezetője Jézus volt, akinek engedelmeskedtek a szelek és a tengerek. A mi vezetőinknek azonban nincsen isteni hatalma, és elfelejtve, hogy korlátokba ütközik az, hogy mit képesek megtenni az emberek és a kormányok, hajlamosak megteremteni egy modern abszolút kormányzatot, aminek isteni hatalmat tulajdonítanak. Egyedül az új helyzetre adott egyéni alkalmazkodás lesz képes megalkotni egy fenntartható megoldást. Ehhez szükségünk van a polgári szabadságjogainkra és a szabadságra ahhoz, hogy meghozhassuk a saját döntéseinket. Az életünk és a szabadságunk védelmezése olyan felelősség, amit nem lehet egyszerűen átruházni az államra – mindig is reánk hárul. Fontos emlékeztetni az embereket egy szabad társadalom előnyeire a világjárvány alatt és után.
